bifurkáció

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbifurkaːt͡sijoː]

Főnév

bifurkáció

1. kettéágazás, szétválás
2. kettéválasztás

Származékok

• (összetételek): bifurkációelmélet

Ragozás

bifurkáció ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bifurkáció	bifurkációk
tárgyeset	bifurkációt	bifurkációkat
részes eset	bifurkációnak	bifurkációknak
-val/-vel	bifurkációval	bifurkációkkal
-ért	bifurkációért	bifurkációkért
-vá/-vé	bifurkációvá	bifurkációkká
-ig	bifurkációig	bifurkációkig
-ként	bifurkációként	bifurkációkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bifurkációban	bifurkációkban
-on/-en/-ön	bifurkáción	bifurkációkon
-nál/-nél	bifurkációnál	bifurkációknál
-ba/-be	bifurkációba	bifurkációkba
-ra/-re	bifurkációra	bifurkációkra
-hoz/-hez/-höz	bifurkációhoz	bifurkációkhoz
-ból/-ből	bifurkációból	bifurkációkból
-ról/-ről	bifurkációról	bifurkációkról
-tól/-től	bifurkációtól	bifurkációktól

bifurkáció birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bifurkációm	bifurkációim
a te	bifurkációd	bifurkációid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bifurkációja	bifurkációi
a mi	bifurkációnk	bifurkációink
a ti	bifurkációtok	bifurkációitok
az ő	bifurkációjuk	bifurkációik