Kiejtés

  • IPA: [ ˈbojt]

Főnév

bojt

  1. Csomóba fogott szálakból, rojtokból való lecsüngő dísz. [1]

Származékok

Etimológia

Ismeretlen eredetű szó. [2]

Fordítások

Ragozás

bojt ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bojt bojtok
tárgyeset bojtot bojtokat
részes eset bojtnak bojtoknak
-val/-vel bojttal bojtokkal
-ért bojtért bojtokért
-vá/-vé bojttá bojtokká
-ig bojtig bojtokig
-ként bojtként bojtokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bojtban bojtokban
-on/-en/-ön bojton bojtokon
-nál/-nél bojtnál bojtoknál
-ba/-be bojtba bojtokba
-ra/-re bojtra bojtokra
-hoz/-hez/-höz bojthoz bojtokhoz
-ból/-ből bojtból bojtokból
-ról/-ről bojtról bojtokról
-tól/-től bojttól bojtoktól
bojt birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bojtom bojtjaim
a te bojtod bojtjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bojtja bojtjai
a mi bojtunk bojtjaink
a ti bojtotok bojtjaitok
az ő bojtjuk bojtjaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
  2. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6