Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont͡sɒstɒl]

Főnév

boncasztal

  1. Boncoláshoz használt asztal. [1]

Etimológia

bonc +‎ asztal

Ragozás

boncasztal ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset boncasztal boncasztalok
tárgyeset boncasztalt boncasztalokat
részes eset boncasztalnak boncasztaloknak
-val/-vel boncasztallal boncasztalokkal
-ért boncasztalért boncasztalokért
-vá/-vé boncasztallá boncasztalokká
-ig boncasztalig boncasztalokig
-ként boncasztalként boncasztalokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben boncasztalban boncasztalokban
-on/-en/-ön boncasztalon boncasztalokon
-nál/-nél boncasztalnál boncasztaloknál
-ba/-be boncasztalba boncasztalokba
-ra/-re boncasztalra boncasztalokra
-hoz/-hez/-höz boncasztalhoz boncasztalokhoz
-ból/-ből boncasztalból boncasztalokból
-ról/-ről boncasztalról boncasztalokról
-tól/-től boncasztaltól boncasztaloktól
boncasztal birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én boncasztalom boncasztalaim
a te boncasztalod boncasztalaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
boncasztala boncasztalai
a mi boncasztalunk boncasztalaink
a ti boncasztalotok boncasztalaitok
az ő boncasztaluk boncasztalaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6