boncmester

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbont͡smɛʃtɛr]

Főnév

boncmester

Etimológia

bonc +‎ mester

Ragozás

boncmester ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	boncmester	boncmesterek
tárgyeset	boncmestert	boncmestereket
részes eset	boncmesternek	boncmestereknek
-val/-vel	boncmesterrel	boncmesterekkel
-ért	boncmesterért	boncmesterekért
-vá/-vé	boncmesterré	boncmesterekké
-ig	boncmesterig	boncmesterekig
-ként	boncmesterként	boncmesterekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	boncmesterben	boncmesterekben
-on/-en/-ön	boncmesteren	boncmestereken
-nál/-nél	boncmesternél	boncmestereknél
-ba/-be	boncmesterbe	boncmesterekbe
-ra/-re	boncmesterre	boncmesterekre
-hoz/-hez/-höz	boncmesterhez	boncmesterekhez
-ból/-ből	boncmesterből	boncmesterekből
-ról/-ről	boncmesterről	boncmesterekről
-tól/-től	boncmestertől	boncmesterektől

boncmester birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	boncmesterem	boncmestereim
a te	boncmestered	boncmestereid
az ő/ön/maga az önök/maguk	boncmestere	boncmesterei
a mi	boncmesterünk	boncmestereink
a ti	boncmesteretek	boncmestereitek
az ő	boncmesterük	boncmestereik