boncolóorvos
Kiejtés
- IPA: [ ˈbont͡soloːorvoʃ]
Főnév
boncolóorvos
- Boncolásokat végző orvos. [1]
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | boncolóorvos | boncolóorvosok |
| tárgyeset | boncolóorvost | boncolóorvosokat |
| részes eset | boncolóorvosnak | boncolóorvosoknak |
| -val/-vel | boncolóorvossal | boncolóorvosokkal |
| -ért | boncolóorvosért | boncolóorvosokért |
| -vá/-vé | boncolóorvossá | boncolóorvosokká |
| -ig | boncolóorvosig | boncolóorvosokig |
| -ként | boncolóorvosként | boncolóorvosokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | boncolóorvosban | boncolóorvosokban |
| -on/-en/-ön | boncolóorvoson | boncolóorvosokon |
| -nál/-nél | boncolóorvosnál | boncolóorvosoknál |
| -ba/-be | boncolóorvosba | boncolóorvosokba |
| -ra/-re | boncolóorvosra | boncolóorvosokra |
| -hoz/-hez/-höz | boncolóorvoshoz | boncolóorvosokhoz |
| -ból/-ből | boncolóorvosból | boncolóorvosokból |
| -ról/-ről | boncolóorvosról | boncolóorvosokról |
| -tól/-től | boncolóorvostól | boncolóorvosoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | boncolóorvosom | boncolóorvosaim |
| a te | boncolóorvosod | boncolóorvosaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
boncolóorvosa | boncolóorvosai |
| a mi | boncolóorvosunk | boncolóorvosaink |
| a ti | boncolóorvosotok | boncolóorvosaitok |
| az ő | boncolóorvosuk | boncolóorvosaik |
Jegyzetek
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6