Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont͡stɛrɛm]

Főnév

boncterem

  1. Boncolásra berendezett, arra használt terem. [1]

Etimológia

bonc +‎ terem

Ragozás

boncterem ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset boncterem bonctermek
tárgyeset bonctermet bonctermeket
részes eset boncteremnek bonctermeknek
-val/-vel boncteremmel bonctermekkel
-ért boncteremért bonctermekért
-vá/-vé boncteremmé bonctermekké
-ig boncteremig bonctermekig
-ként boncteremként bonctermekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben boncteremben bonctermekben
-on/-en/-ön bonctermen bonctermeken
-nál/-nél boncteremnél bonctermeknél
-ba/-be boncterembe bonctermekbe
-ra/-re boncteremre bonctermekre
-hoz/-hez/-höz boncteremhez bonctermekhez
-ból/-ből boncteremből bonctermekből
-ról/-ről boncteremről bonctermekről
-tól/-től boncteremtől bonctermektől
boncterem birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bonctermem bonctermeim
a te bonctermed bonctermeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
boncterme bonctermei
a mi bonctermünk bonctermeink
a ti bonctermetek bonctermeitek
az ő bonctermük bonctermeik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6