boncterem
Kiejtés
- IPA: [ ˈbont͡stɛrɛm]
Főnév
boncterem
- Boncolásra berendezett, arra használt terem. [1]
Etimológia
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | boncterem | bonctermek |
tárgyeset | bonctermet | bonctermeket |
részes eset | boncteremnek | bonctermeknek |
-val/-vel | boncteremmel | bonctermekkel |
-ért | boncteremért | bonctermekért |
-vá/-vé | boncteremmé | bonctermekké |
-ig | boncteremig | bonctermekig |
-ként | boncteremként | bonctermekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | boncteremben | bonctermekben |
-on/-en/-ön | bonctermen | bonctermeken |
-nál/-nél | boncteremnél | bonctermeknél |
-ba/-be | boncterembe | bonctermekbe |
-ra/-re | boncteremre | bonctermekre |
-hoz/-hez/-höz | boncteremhez | bonctermekhez |
-ból/-ből | boncteremből | bonctermekből |
-ról/-ről | boncteremről | bonctermekről |
-tól/-től | boncteremtől | bonctermektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | bonctermem | bonctermeim |
a te | bonctermed | bonctermeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
boncterme | bonctermei |
a mi | bonctermünk | bonctermeink |
a ti | bonctermetek | bonctermeitek |
az ő | bonctermük | bonctermeik |
Jegyzetek
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6