bonifikatőr

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbonifikɒtøːr]

Főnév

bonifikatőr

1. (borászat) Fűszeres borok ízét javító anyag, növényi kivonat.

Etimológia

francia bonificateur

Ragozás

bonifikatőr ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bonifikatőr	bonifikatőrök
tárgyeset	bonifikatőrt	bonifikatőröket
részes eset	bonifikatőrnek	bonifikatőröknek
-val/-vel	bonifikatőrrel	bonifikatőrökkel
-ért	bonifikatőrért	bonifikatőrökért
-vá/-vé	bonifikatőrré	bonifikatőrökké
-ig	bonifikatőrig	bonifikatőrökig
-ként	bonifikatőrként	bonifikatőrökként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bonifikatőrben	bonifikatőrökben
-on/-en/-ön	bonifikatőrön	bonifikatőrökön
-nál/-nél	bonifikatőrnél	bonifikatőröknél
-ba/-be	bonifikatőrbe	bonifikatőrökbe
-ra/-re	bonifikatőrre	bonifikatőrökre
-hoz/-hez/-höz	bonifikatőrhöz	bonifikatőrökhöz
-ból/-ből	bonifikatőrből	bonifikatőrökből
-ról/-ről	bonifikatőrről	bonifikatőrökről
-tól/-től	bonifikatőrtől	bonifikatőröktől

bonifikatőr birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bonifikatőröm	bonifikatőreim
a te	bonifikatőröd	bonifikatőreid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bonifikatőre	bonifikatőrei
a mi	bonifikatőrünk	bonifikatőreink
a ti	bonifikatőrötök	bonifikatőreitek
az ő	bonifikatőrük	bonifikatőreik

Forrás

• Kislexikon