Kiejtés

  • IPA: [ ˈbrɒvuːr]

Főnév

bravúr

  1. (választékos) Rendkívüli ügyességre valló teljesítmény. [1]
  2. (választékos) Vakmerő mutatvány. [1]

Etimológia

A francia bravoure szóból.

Fordítások

Ragozás

bravúr ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bravúr bravúrok
tárgyeset bravúrt bravúrokat
részes eset bravúrnak bravúroknak
-val/-vel bravúrral bravúrokkal
-ért bravúrért bravúrokért
-vá/-vé bravúrrá bravúrokká
-ig bravúrig bravúrokig
-ként bravúrként bravúrokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bravúrban bravúrokban
-on/-en/-ön bravúron bravúrokon
-nál/-nél bravúrnál bravúroknál
-ba/-be bravúrba bravúrokba
-ra/-re bravúrra bravúrokra
-hoz/-hez/-höz bravúrhoz bravúrokhoz
-ból/-ből bravúrból bravúrokból
-ról/-ről bravúrról bravúrokról
-tól/-től bravúrtól bravúroktól
bravúr birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bravúrom bravúrjaim
a te bravúrod bravúrjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bravúrja bravúrjai
a mi bravúrunk bravúrjaink
a ti bravúrotok bravúrjaitok
az ő bravúrjuk bravúrjaik


Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6