Kiejtés

  • IPA: [ ˈburnoːt]

Főnév

burnót

  1. (régies) (Pácolt,) szárított és porrá őrölt dohány.[1] Orron át szippantva fogyasztották.

Szinonimák

Fordítások

Ragozás

burnót ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset burnót burnótok
tárgyeset burnótot burnótokat
részes eset burnótnak burnótoknak
-val/-vel burnóttal burnótokkal
-ért burnótért burnótokért
-vá/-vé burnóttá burnótokká
-ig burnótig burnótokig
-ként burnótként burnótokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben burnótban burnótokban
-on/-en/-ön burnóton burnótokon
-nál/-nél burnótnál burnótoknál
-ba/-be burnótba burnótokba
-ra/-re burnótra burnótokra
-hoz/-hez/-höz burnóthoz burnótokhoz
-ból/-ből burnótból burnótokból
-ról/-ről burnótról burnótokról
-tól/-től burnóttól burnótoktól
burnót birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én burnótom burnótjaim
a te burnótod burnótjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
burnótja burnótjai
a mi burnótunk burnótjaink
a ti burnótotok burnótjaitok
az ő burnótjuk burnótjaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6