Kiejtés

  • IPA: [ ˈburukːol]

Ige

burukkol

  1. (tájszó) turbékol, búg [1]

Etimológia

(hangutánzó szó)

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6