Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡sɛløːkɛ]

Főnév

celőke

  1. (tájszó) (Nagyobb) bot, pózna.

Etimológia

Ismeretlen eredetű szó.

Ragozás

celőke ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset celőke celőkék
tárgyeset celőkét celőkéket
részes eset celőkének celőkéknek
-val/-vel celőkével celőkékkel
-ért celőkéért celőkékért
-vá/-vé celőkévé celőkékké
-ig celőkéig celőkékig
-ként celőkeként celőkékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben celőkében celőkékben
-on/-en/-ön celőkén celőkéken
-nál/-nél celőkénél celőkéknél
-ba/-be celőkébe celőkékbe
-ra/-re celőkére celőkékre
-hoz/-hez/-höz celőkéhez celőkékhez
-ból/-ből celőkéből celőkékből
-ról/-ről celőkéről celőkékről
-tól/-től celőkétől celőkéktől
celőke birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én celőkém celőkéim
a te celőkéd celőkéid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
celőkéje celőkéi
a mi celőkénk celőkéink
a ti celőkétek celőkéitek
az ő celőkéjük celőkéik
  • 5

Forrás