csá

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈt͡ʃaː]

Mondatszó

csá

1. (népies) <Igás szarvasmarha, ló terelésére:> jobbra, ill. ritk. balra!

Gyakoriság

• 4

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)

Főnév

csá

1. A jobb, ill. ritk. a bal oldal.

Ragozás

csá ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	csá	csák
tárgyeset	csát	csákat
részes eset	csának	csáknak
-val/-vel	csával	csákkal
-ért	csáért	csákért
-vá/-vé	csává	csákká
-ig	csáig	csákig
-ként	csáként	csákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	csában	csákban
-on/-en/-ön	csán	csákon
-nál/-nél	csánál	csáknál
-ba/-be	csába	csákba
-ra/-re	csára	csákra
-hoz/-hez/-höz	csához	csákhoz
-ból/-ből	csából	csákból
-ról/-ről	csáról	csákról
-tól/-től	csától	csáktól

csá birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	csám	csáim
a te	csád	csáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	csája	csái
a mi	csánk	csáink
a ti	csátok	csáitok
az ő	csájuk	csáik

Gyakoriság

• 4

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)