Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃøbør]

Főnév

csöbör

  1. (népies) Egyfülű, vödör alakú edény.
  2. (jelzőként) Amennyi ebbe belefér.
    egy csöbör bor

Változatok

Szólások, közmondások

Etimológia

Lásd a cseber szócikket.

Ragozás

csöbör ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csöbör csöbrök
tárgyeset csöbröt csöbröket
részes eset csöbörnek csöbröknek
-val/-vel csöbörrel csöbrökkel
-ért csöbörért csöbrökért
-vá/-vé csöbörré csöbrökké
-ig csöbörig csöbrökig
-ként csöbörként csöbrökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csöbörben csöbrökben
-on/-en/-ön csöbrön csöbrökön
-nál/-nél csöbörnél csöbröknél
-ba/-be csöbörbe csöbrökbe
-ra/-re csöbörre csöbrökre
-hoz/-hez/-höz csöbörhöz csöbrökhöz
-ból/-ből csöbörből csöbrökből
-ról/-ről csöbörről csöbrökről
-tól/-től csöbörtől csöbröktől
csöbör birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csöbröm csöbreim
a te csöbröd csöbreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csöbre csöbrei
a mi csöbrünk csöbreink
a ti csöbrötök csöbreitek
az ő csöbrük csöbreik

Gyakoriság

  • 4

Forrás