Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃomoː]

Főnév

csomó

  1. Kötélen lévő szoros hurok, bog.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn solmu, erza сюлмо.

Fordítások

Ragozás

csomó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csomó csomók
tárgyeset csomót csomókat
részes eset csomónak csomóknak
-val/-vel csomóval csomókkal
-ért csomóért csomókért
-vá/-vé csomóvá csomókká
-ig csomóig csomókig
-ként csomóként csomókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csomóban csomókban
-on/-en/-ön csomón csomókon
-nál/-nél csomónál csomóknál
-ba/-be csomóba csomókba
-ra/-re csomóra csomókra
-hoz/-hez/-höz csomóhoz csomókhoz
-ból/-ből csomóból csomókból
-ról/-ről csomóról csomókról
-tól/-től csomótól csomóktól
csomó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csomóm csomóim
a te csomód csomóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csomója csomói
a mi csomónk csomóink
a ti csomótok csomóitok
az ő csomójuk csomóik

Melléknév

csomó

  1. sok, számos

Fordítások

Származékok