Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃontvɛløː]

Főnév

csontvelő

  1. (biológia) A csontok üregét kitöltő kocsonyás anyag.

Etimológia

csont +‎ velő, a német Knochenmark szó tükörfordítása

Származékok

Fordítások

Ragozás

csontvelő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csontvelő csontvelők
tárgyeset csontvelőt csontvelőket
részes eset csontvelőnek csontvelőknek
-val/-vel csontvelővel csontvelőkkel
-ért csontvelőért csontvelőkért
-vá/-vé csontvelővé csontvelőkké
-ig csontvelőig csontvelőkig
-ként csontvelőként csontvelőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csontvelőben csontvelőkben
-on/-en/-ön csontvelőn csontvelőkön
-nál/-nél csontvelőnél csontvelőknél
-ba/-be csontvelőbe csontvelőkbe
-ra/-re csontvelőre csontvelőkre
-hoz/-hez/-höz csontvelőhöz csontvelőkhöz
-ból/-ből csontvelőből csontvelőkből
-ról/-ről csontvelőről csontvelőkről
-tól/-től csontvelőtől csontvelőktől
csontvelő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csontvelőm csontvelőim
a te csontvelőd csontvelőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csontvelője csontvelői
a mi csontvelőnk csontvelőink
a ti csontvelőtök csontvelőitek
az ő csontvelőjük csontvelőik

Gyakoriság

  • 3