Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃuspaːjz]
  • hallgatás
  • Elválasztás: csusz-pájz

Főnév

csuszpájz

  1. (bizalmas, elavult) Főzelék.

Ragozás

csuszpájz ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csuszpájz csuszpájzok
tárgyeset csuszpájzot csuszpájzokat
részes eset csuszpájznak csuszpájzoknak
-val/-vel csuszpájzzal csuszpájzokkal
-ért csuszpájzért csuszpájzokért
-vá/-vé csuszpájzzá csuszpájzokká
-ig csuszpájzig csuszpájzokig
-ként csuszpájzként csuszpájzokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csuszpájzban csuszpájzokban
-on/-en/-ön csuszpájzon csuszpájzokon
-nál/-nél csuszpájznál csuszpájzoknál
-ba/-be csuszpájzba csuszpájzokba
-ra/-re csuszpájzra csuszpájzokra
-hoz/-hez/-höz csuszpájzhoz csuszpájzokhoz
-ból/-ből csuszpájzból csuszpájzokból
-ról/-ről csuszpájzról csuszpájzokról
-tól/-től csuszpájztól csuszpájzoktól
csuszpájz birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csuszpájzom csuszpájzaim
a te csuszpájzod csuszpájzaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csuszpájza csuszpájzai
a mi csuszpájzunk csuszpájzaink
a ti csuszpájzotok csuszpájzaitok
az ő csuszpájzuk csuszpájzaik

Gyakoriság

  • 5

Etimológia

Az osztrák Zuspeise (köret) szóból.

A német Zuspeise szó származéka, amely a zu (‘hozzá’) és Speise (‘étel’) elemekből áll. A magyar szó első két mássalhangzója a képzési hely megcserélődésével alakult ki.