Kiejtés

  • IPA: [ ˈdonaːtor]

Főnév

donátor

  1. (Különösen templomi célra) adományozó, alapítványt tevő személy. [1]

Etimológia

latin

Ragozás

donátor ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset donátor donátorok
tárgyeset donátort donátorokat
részes eset donátornak donátoroknak
-val/-vel donátorral donátorokkal
-ért donátorért donátorokért
-vá/-vé donátorrá donátorokká
-ig donátorig donátorokig
-ként donátorként donátorokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben donátorban donátorokban
-on/-en/-ön donátoron donátorokon
-nál/-nél donátornál donátoroknál
-ba/-be donátorba donátorokba
-ra/-re donátorra donátorokra
-hoz/-hez/-höz donátorhoz donátorokhoz
-ból/-ből donátorból donátorokból
-ról/-ről donátorról donátorokról
-tól/-től donátortól donátoroktól
donátor birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én donátorom donátoraim
a te donátorod donátoraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
donátora donátorai
a mi donátorunk donátoraink
a ti donátorotok donátoraitok
az ő donátoruk donátoraik

Jegyzetek

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1