donátor
Kiejtés
- IPA: [ ˈdonaːtor]
Főnév
donátor
- (Különösen templomi célra) adományozó, alapítványt tevő személy. [1]
Etimológia
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | donátor | donátorok |
tárgyeset | donátort | donátorokat |
részes eset | donátornak | donátoroknak |
-val/-vel | donátorral | donátorokkal |
-ért | donátorért | donátorokért |
-vá/-vé | donátorrá | donátorokká |
-ig | donátorig | donátorokig |
-ként | donátorként | donátorokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | donátorban | donátorokban |
-on/-en/-ön | donátoron | donátorokon |
-nál/-nél | donátornál | donátoroknál |
-ba/-be | donátorba | donátorokba |
-ra/-re | donátorra | donátorokra |
-hoz/-hez/-höz | donátorhoz | donátorokhoz |
-ból/-ből | donátorból | donátorokból |
-ról/-ről | donátorról | donátorokról |
-tól/-től | donátortól | donátoroktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | donátorom | donátoraim |
a te | donátorod | donátoraid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
donátora | donátorai |
a mi | donátorunk | donátoraink |
a ti | donátorotok | donátoraitok |
az ő | donátoruk | donátoraik |
Jegyzetek
- ↑ Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1