dualitás elve

Magyar

(matematika) A logikában azt a jelenséget hívjuk dualitásnak, amikor egy logikai konstans igazságfeltételeit megadva, egy új konstans igazságfeltételeit kaphatjuk, ha az első meghatározásban az igaz szó előfordulásait átcseréljük a hamis szóra. Ez az általános törvényszerűség megfigyelhető mind a kijelentéslogikában (más néven proporcinális vagy nullad rendű logikában), mind az elsőrendű logikában (más néven predikátumlogika) mind pedig a különféle modális logikákban.

minden $\wedge$ jelet $\vee$ -re, és minden $\vee$ jelet $\wedge$ -re cserélünk,
minden negálatlan $A_{i}$ változót $\neg A_{i}$ -re, és minden $\neg A_{i}$ negált változót $A_{i}$ -re cserélünk.
Legyen $F=(A\wedge (\neg B))\vee (B\wedge C)\vee (\neg (\neg A))$ .
Ekkor F duálisa $((\neg A)\vee B)\wedge ((\neg B)\vee (\neg C))\wedge (\neg A)$ .