elnémul

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛlneːmul]

Ige

elnémul

1. Beszédet hirtelen abbahagy vagy arra ideiglenesen képtelenné válik

   Dal róla tán most zeng először, / Oly rózsás arcú, oly molett, / Elnémul a lírai költő / S amire gondol: dramolett, (Ady Endre: A kis táncosnő)

   …ahogy ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene felségéig emeli, mely csupa orgona és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát meghallani retteg… (Jókai Mór: Az arany ember)

Fordítások

• német: verstummen (de)