elpusztítás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛlpustiːtaːʃ]

Főnév

elpusztítás

Etimológia

elpusztít +‎ -ás

Ragozás

elpusztítás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	elpusztítás	elpusztítások
tárgyeset	elpusztítást	elpusztításokat
részes eset	elpusztításnak	elpusztításoknak
-val/-vel	elpusztítással	elpusztításokkal
-ért	elpusztításért	elpusztításokért
-vá/-vé	elpusztítássá	elpusztításokká
-ig	elpusztításig	elpusztításokig
-ként	elpusztításként	elpusztításokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	elpusztításban	elpusztításokban
-on/-en/-ön	elpusztításon	elpusztításokon
-nál/-nél	elpusztításnál	elpusztításoknál
-ba/-be	elpusztításba	elpusztításokba
-ra/-re	elpusztításra	elpusztításokra
-hoz/-hez/-höz	elpusztításhoz	elpusztításokhoz
-ból/-ből	elpusztításból	elpusztításokból
-ról/-ről	elpusztításról	elpusztításokról
-tól/-től	elpusztítástól	elpusztításoktól

elpusztítás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	elpusztításom	elpusztításaim
a te	elpusztításod	elpusztításaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	elpusztítása	elpusztításai
a mi	elpusztításunk	elpusztításaink
a ti	elpusztításotok	elpusztításaitok
az ő	elpusztításuk	elpusztításaik