emlékhely

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛmleːkhɛj]

Főnév

emlékhely

1. Személynek, történelmi eseménynek az emlékét megörökítő épület- vagy tárgyegyüttes.

Etimológia

emlék +‎ hely

Ragozás

emlékhely ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	emlékhely	emlékhelyek
tárgyeset	emlékhelyet	emlékhelyeket
részes eset	emlékhelynek	emlékhelyeknek
-val/-vel	emlékhellyel	emlékhelyekkel
-ért	emlékhelyért	emlékhelyekért
-vá/-vé	emlékhellyé	emlékhelyekké
-ig	emlékhelyig	emlékhelyekig
-ként	emlékhelyként	emlékhelyekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	emlékhelyben	emlékhelyekben
-on/-en/-ön	emlékhelyen	emlékhelyeken
-nál/-nél	emlékhelynél	emlékhelyeknél
-ba/-be	emlékhelybe	emlékhelyekbe
-ra/-re	emlékhelyre	emlékhelyekre
-hoz/-hez/-höz	emlékhelyhez	emlékhelyekhez
-ból/-ből	emlékhelyből	emlékhelyekből
-ról/-ről	emlékhelyről	emlékhelyekről
-tól/-től	emlékhelytől	emlékhelyektől

emlékhely birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	emlékhelyem	emlékhelyeim
a te	emlékhelyed	emlékhelyeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	emlékhelye	emlékhelyei
a mi	emlékhelyünk	emlékhelyeink
a ti	emlékhelyetek	emlékhelyeitek
az ő	emlékhelyük	emlékhelyeik