emlékhely
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛmleːkhɛj]
Főnév
emlékhely
- Személynek, történelmi eseménynek az emlékét megörökítő épület- vagy tárgyegyüttes.
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | emlékhely | emlékhelyek |
| tárgyeset | emlékhelyet | emlékhelyeket |
| részes eset | emlékhelynek | emlékhelyeknek |
| -val/-vel | emlékhellyel | emlékhelyekkel |
| -ért | emlékhelyért | emlékhelyekért |
| -vá/-vé | emlékhellyé | emlékhelyekké |
| -ig | emlékhelyig | emlékhelyekig |
| -ként | emlékhelyként | emlékhelyekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | emlékhelyben | emlékhelyekben |
| -on/-en/-ön | emlékhelyen | emlékhelyeken |
| -nál/-nél | emlékhelynél | emlékhelyeknél |
| -ba/-be | emlékhelybe | emlékhelyekbe |
| -ra/-re | emlékhelyre | emlékhelyekre |
| -hoz/-hez/-höz | emlékhelyhez | emlékhelyekhez |
| -ból/-ből | emlékhelyből | emlékhelyekből |
| -ról/-ről | emlékhelyről | emlékhelyekről |
| -tól/-től | emlékhelytől | emlékhelyektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | emlékhelyem | emlékhelyeim |
| a te | emlékhelyed | emlékhelyeid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
emlékhelye | emlékhelyei |
| a mi | emlékhelyünk | emlékhelyeink |
| a ti | emlékhelyetek | emlékhelyeitek |
| az ő | emlékhelyük | emlékhelyeik |