Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛmpiːrijokritit͡sizmuʃ]

Főnév

empíriokriticizmus

  1. A "tapasztalat kritikája"; idealista filozófiai irányzat a XX. sz. elején, amely összefügg a fizika korabeli válságával s az ezt kifejező fizikai idealizmus iskolájával is. Az empíriokriticizmus megkísérelte leválasztani a tapasztalatról az anyagot, a szükségszerűséget, az okságot, s ennek eredményeként a világot "semleges elemek" halmazává nyilvánította.

Etimológia

- +‎ -izmus