Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛŋɡɛdeːj]

Főnév

engedély

  1. Valamire jogosító hivatalos irat.

Etimológia

enged +‎ -ély

Fordítások

Ragozás

engedély ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset engedély engedélyek
tárgyeset engedélyt engedélyeket
részes eset engedélynek engedélyeknek
-val/-vel engedéllyel engedélyekkel
-ért engedélyért engedélyekért
-vá/-vé engedéllyé engedélyekké
-ig engedélyig engedélyekig
-ként engedélyként engedélyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben engedélyben engedélyekben
-on/-en/-ön engedélyen engedélyeken
-nál/-nél engedélynél engedélyeknél
-ba/-be engedélybe engedélyekbe
-ra/-re engedélyre engedélyekre
-hoz/-hez/-höz engedélyhez engedélyekhez
-ból/-ből engedélyből engedélyekből
-ról/-ről engedélyről engedélyekről
-tól/-től engedélytől engedélyektől
engedély birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én engedélyem engedélyeim
a te engedélyed engedélyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
engedélye engedélyei
a mi engedélyünk engedélyeink
a ti engedélyetek engedélyeitek
az ő engedélyük engedélyeik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok