Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛʃthɒjnɒl]

Főnév

esthajnal

  1. A naplementét követő alkonyati idő. [1]

Etimológia

est +‎ hajnal

Ragozás

esthajnal ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset esthajnal esthajnalok
tárgyeset esthajnalt esthajnalokat
részes eset esthajnalnak esthajnaloknak
-val/-vel esthajnallal esthajnalokkal
-ért esthajnalért esthajnalokért
-vá/-vé esthajnallá esthajnalokká
-ig esthajnalig esthajnalokig
-ként esthajnalként esthajnalokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben esthajnalban esthajnalokban
-on/-en/-ön esthajnalon esthajnalokon
-nál/-nél esthajnalnál esthajnaloknál
-ba/-be esthajnalba esthajnalokba
-ra/-re esthajnalra esthajnalokra
-hoz/-hez/-höz esthajnalhoz esthajnalokhoz
-ból/-ből esthajnalból esthajnalokból
-ról/-ről esthajnalról esthajnalokról
-tól/-től esthajnaltól esthajnaloktól
esthajnal birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én esthajnalom esthajnalaim
a te esthajnalod esthajnalaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
esthajnala esthajnalai
a mi esthajnalunk esthajnalaink
a ti esthajnalotok esthajnalaitok
az ő esthajnaluk esthajnalaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6