faktorizáció

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfɒktorizaːt͡sijoː]

Főnév

faktorizáció

1. (matematika) A faktorizáció azt a folyamatot jelöli, amely során egy objektumot (például egész számok faktorizációja, polinomok faktorizációja, mátrixok faktorizációja) nála valamilyen szempontból „kisebb” elemek szorzatára bontunk. Például a 15 természetes szám faktorizációja a természetes számok feletti prímelemek szorzatára: 3*5, míg az x²-4 polinom faktorizációja az egész számok fölötti polinomgyűrűben: (x-2)(x+2). A faktorizálás célja az, hogy valamit nála kisebb „elemi építőelemek” szorzatára felbontsunk. Például egész számok esetében prímszámokra, polinomok esetén irreducibilis polinomokra. A polinom faktorizáció ellentéte a kibontás vagy beszorzás, amikor az azt alkotó polinomok összeszorzását elvégezzük. A nagy számok prímfelbontása nehéz probléma, így ezt a tulajdonságot alkalmazzák bizonyos titkosításokban például az RSA-ban.

Fordítások

• angol: factorization (en)
• orosz: факторизация (ru) (faktorizacija)