Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛɟɛlɛm]

Főnév

fegyelem

  1. Személyes: Egy adott ember az általa kiválasztott szabályok betartására kényszeríti önmagát, tudatosan és függetlenül az érzelmeitől, egy adott cél elérése érdekében.
  2. Csoport: A közösségi együttélés, szervezet együttműködés feltételeit biztosító rendszabályok összessége s ennek megtartása.

Etimológia

fedd +‎ -elem

Származékok

Fordítások

Ragozás

fegyelem ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fegyelem fegyelmek
tárgyeset fegyelmet fegyelmeket
részes eset fegyelemnek fegyelmeknek
-val/-vel fegyelemmel fegyelmekkel
-ért fegyelemért fegyelmekért
-vá/-vé fegyelemmé fegyelmekké
-ig fegyelemig fegyelmekig
-ként fegyelemként fegyelmekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fegyelemben fegyelmekben
-on/-en/-ön fegyelmen fegyelmeken
-nál/-nél fegyelemnél fegyelmeknél
-ba/-be fegyelembe fegyelmekbe
-ra/-re fegyelemre fegyelmekre
-hoz/-hez/-höz fegyelemhez fegyelmekhez
-ból/-ből fegyelemből fegyelmekből
-ról/-ről fegyelemről fegyelmekről
-tól/-től fegyelemtől fegyelmektől
fegyelem birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fegyelmem fegyelmeim
a te fegyelmed fegyelmeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fegyelme fegyelmei
a mi fegyelmünk fegyelmeink
a ti fegyelmetek fegyelmeitek
az ő fegyelmük fegyelmeik