Kiejtés

  • IPA: [ ˈfirkɒnt]

Ige

firkant

  1. Sietve, hevenyészve (meg)ír valamit. [1]

Származékok

Főnév

firkant kn

  1. négyzet

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6