gettó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɡɛtːoː]

Főnév

gettó

1. A középkorban a zsidók elkerített lakhelye először Velencében, majd szerte Nyugat-Európában.
2. A II. világháború alatt a városokon belül a németek által létrehozott lezárt terület a halálra ítélt zsidók számára.
3. Az amerikai városokban az olyan negyedek neve, ahol csak feketék laknak.

Etimológia

Az olasz ghetto szóból.

Fordítások

• angol: ghetto (en)