Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡɛtːoː]

Főnév

gettó

  1. A középkorban a zsidók elkerített lakhelye először Velencében, majd szerte Nyugat-Európában.
  2. A II. világháború alatt a városokon belül a németek által létrehozott lezárt terület a halálra ítélt zsidók számára.
  3. Az amerikai városokban az olyan negyedek neve, ahol csak feketék laknak.

Etimológia

Az olasz ghetto szóból.

Fordítások