Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɛpɛɦupɒ]

Főnév

hepehupa

  1. Kisebb buckák, mélyedések egymásutánja. [1]

Ragozás

hepehupa ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hepehupa hepehupák
tárgyeset hepehupát hepehupákat
részes eset hepehupának hepehupáknak
-val/-vel hepehupával hepehupákkal
-ért hepehupáért hepehupákért
-vá/-vé hepehupává hepehupákká
-ig hepehupáig hepehupákig
-ként hepehupaként hepehupákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hepehupában hepehupákban
-on/-en/-ön hepehupán hepehupákon
-nál/-nél hepehupánál hepehupáknál
-ba/-be hepehupába hepehupákba
-ra/-re hepehupára hepehupákra
-hoz/-hez/-höz hepehupához hepehupákhoz
-ból/-ből hepehupából hepehupákból
-ról/-ről hepehupáról hepehupákról
-tól/-től hepehupától hepehupáktól
hepehupa birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hepehupám hepehupáim
a te hepehupád hepehupáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hepehupája hepehupái
a mi hepehupánk hepehupáink
a ti hepehupátok hepehupáitok
az ő hepehupájuk hepehupáik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6