Kiejtés

  • IPA: [ ˈhiɡɒɲmeːrɡɛzeːʃ]

Főnév

higanymérgezés

  1. (gyógyszertan) A higanymérgezés, más néven higanytoxicitás, olyan állapot, amelyet a higany és annak vegyületei által kiváltott mérgezés okoz. Higany a környezetben természetes és emberi tevékenységek révén is előfordulhat, például ipari szennyezőanyagok, széntüzelés, illetve bányászat révén. A higany különösen mérgező a központi idegrendszerre, de káros hatásokat fejthet ki az emésztőrendszerre, a vesére és a szív- és érrendszerre is.

A higany fajtái és forrásai

A higany többféle formában fordul elő, amely különböző mértékben mérgező:

  1. Elemi higany (Hg⁰): Szobahőmérsékleten folyékony, szagtalan, és könnyen párolog. Az elemi higany általában mérőműszerekben (például régebbi hőmérőkben) található. Belélegezve mérgező, mivel könnyen áthatol a tüdőn és a véráramba kerül.
  2. Szervetlen higany: A szervetlen higanyvegyületek főként ipari folyamatok során keletkeznek. Ezek a vegyületek kevésbé illékonyak, de bőrön keresztül felszívódhatnak, vagy belélegzés és lenyelés által is a szervezetbe juthatnak. Jellemzően a veséket károsítják.
  3. Metilhigany: Ez az egyik legveszélyesebb forma, amelyet baktériumok hoznak létre, amikor elemi higany szerves anyagokkal érintkezik. Metilhigany található halakban és tengeri ételekben, és rendkívül káros a központi idegrendszerre. Magas fogyasztása idegrendszeri és fejlődési problémákhoz vezethet, különösen kisgyermekek és várandós nők esetében.

Hogyan jut be a szervezetbe?

A higany bejutása többféleképpen történhet: lenyeléssel, belélegzéssel vagy bőrön keresztül. A belélegzés a leggyakoribb, különösen zárt helyeken, ahol higanypára koncentrálódhat. Ez gyakori probléma ipari környezetekben vagy ott, ahol higanytartalmú eszközöket (például régebbi fénycsövek vagy hőmérők) nem megfelelően kezelnek.

Élelmiszer-eredetű higanymérgezés

A metilhigany az étrenden keresztül, főként tengeri ételek fogyasztásával kerülhet be a szervezetbe. A tengeri ragadozó halak, mint a tonhal, kardhal, és a cápahús különösen magas higanytartalmúak, mivel a tápláléklánc magasabb szintjén helyezkednek el. Ezek a halak az általuk elfogyasztott kisebb tengeri élőlények révén halmozzák fel a higanyt.

A higanymérgezés tünetei

A higanymérgezés tünetei attól függően változhatnak, hogy milyen formában, milyen mennyiségben és mennyi ideig volt kitéve a szervezet higanynak. A tünetek lehetnek enyhék vagy akár súlyosak is:

  • Idegrendszeri tünetek: Kézremegés, koordinációs problémák, koncentrációzavar, látászavarok, beszédzavar és izomgyengeség. Súlyos esetekben pszichés problémák, például szorongás, depresszió és memóriazavar léphetnek fel.
  • Vese- és májkárosodás: Mivel a vesék nagy részt vállalnak a higany kiválasztásában, a krónikus higanymérgezés súlyosan károsíthatja ezt a szervet. A veseelégtelenség komoly komplikáció lehet.
  • Légzési és kardiovaszkuláris problémák: Magas higanyexpozíció légzési nehézségeket és vérnyomásproblémákat is okozhat.
  • Fejlődési és terhességi problémák: Terhes nőknél a magzatra gyakorolt hatások különösen veszélyesek, hiszen a higany átjut a placentán és bejut a magzat agyába. Ez maradandó fejlődési károsodást és kognitív problémákat okozhat.

Higanymérgezés diagnosztizálása és kezelése

A higanymérgezés diagnosztizálása során a klinikusok általában vér- vagy vizeletvizsgálatot végeznek, mivel ezekkel a tesztekkel mérhető a higanyszint. Emellett haj- és körömminták is segíthetnek a metilhigany felhalmozódásának mérésében. A diagnózis felállítása után a kezelés az expozíció mértékétől függ.

  1. Kelációs terápia: Kelátképző szereket használnak, amelyek megkötik a higanyt, így segítve annak kiürítését a szervezetből. Ezek a kelátképző szerek, mint például a dimercaptosuccinic acid (DMSA) vagy dimercaprol, komplexet képeznek a fémionokkal, amelyek így a vizelettel együtt eltávolíthatók a szervezetből.
  2. Tüneti kezelés: A tüneti kezelés szintén fontos, különösen, ha a higany hatása hosszabb ideig tart. Idegrendszeri tünetek esetén neurológus kezelése lehet szükséges, míg vesekárosodás esetén nefrológiai kezelés jöhet szóba.
  3. Az expozíció megszüntetése: Az érintett személyt el kell távolítani a higany forrásától, például ipari munkakörnyezetből vagy higanytartalmú eszközöktől. Az étrend higanyszintjének csökkentésére a magas higanytartalmú tengeri ételek fogyasztásának kerülése javasolt.

Megelőzés és óvintézkedések

A higanymérgezés megelőzése érdekében különféle óvintézkedések tehetők:

  • Higanymentes eszközök használata: Régi hőmérők és vérnyomásmérők helyett digitális változatok használata javasolt. Az ipari folyamatok során is érdemes higanymentes alternatívákra áttérni.
  • Étrendi ajánlások: Azoknak, akik gyakran fogyasztanak halat, érdemes kerülni a nagy testű, hosszú életű fajokat, amelyek felhalmozzák a higanyt. Kisgyermekek és terhes nők számára különösen fontos a szigorú étrendi szabályok betartása.
  • Munkavédelmi szabályok: Az ipari munkavállalók számára rendszeres higanyszint-ellenőrzést és megfelelő légzésvédelmet kell biztosítani, és gondoskodni kell a biztonságos munkakörnyezetről.
  • Hulladékkezelés: A higanytartalmú hulladékok, például régi lámpák, elektronikai eszközök és elemek megfelelő újrahasznosítása kulcsfontosságú a környezetszennyezés csökkentése érdekében.

Záró gondolatok

A higanymérgezés rendkívül súlyos állapot lehet, különösen, ha hosszú időn keresztül vagy nagy mennyiségben történik az expozíció. A higany hatása az idegrendszerre és a magzati fejlődésre különösen aggasztó, ezért a megelőzés és a környezettudatos megközelítés fontos szerepet játszik a mérgezés elleni védekezésben. A higanyforrások kerülése, a biztonságos munkakörülmények és a szigorú étrendi szabályok betartása mind hozzájárulnak a higanymérgezés kockázatának csökkentéséhez, és így a közegészség javításához.

Fordítások