icce

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈit͡sːɛ]

Főnév

icce

1. űrmérték

   - No már - kit így, kit úgy. Széna, repce napszám; rozs, búza aratórész; a napszám ötven garas, egy meszely pálinka, két icce bor minden fejre, reggel szalonna, kenyér, délben főtt hús meg galuska vagy tokány; este kétféle, az egyik hús; ozsonnára füstölt hús vagy aludt tej; a kalapoonk mellé egy csinyált virág; ami meg rész, hát az minden kilencedik mérő a garmadából a mienk.

   (Jókai Mór: Az új földesúr)

2. ilyen űrmértékű edény

   – Nem érdemlem én e nagy tisztességet – szabódék a kántor –, hadd maradjon ez a tisztelendő uramnak, rám nézve elég nagy dicsőség volna, ha a cinkotai icce nem lenne oly kicsiny.

   – Legyen hát kétakkora, mint amilyen eddig volt – monda a király, s bizonyosan gondja volt arra is, hogy a rovást kifizesse a kántor helyett.

   Mai napig is kétakkora az icce Cinkotán, mint másutt, csakhogy kétszer is veszik meg az árát.

   (Jókai Mór: A cinkotai kántor)

Szókapcsolatok

• cinkotai icce