igenlés
Kiejtés
- IPA: [ ˈiɡɛnleːʃ]
Főnév
igenlés
- (választékos) Helyeslés. [1]
- (választékos) Valaminek nagyra értékelése és kívánása. [1]
- az élet igenlése
Etimológia
Fordítások
helyeslés
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | igenlés | igenlések |
| tárgyeset | igenlést | igenléseket |
| részes eset | igenlésnek | igenléseknek |
| -val/-vel | igenléssel | igenlésekkel |
| -ért | igenlésért | igenlésekért |
| -vá/-vé | igenléssé | igenlésekké |
| -ig | igenlésig | igenlésekig |
| -ként | igenlésként | igenlésekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | igenlésben | igenlésekben |
| -on/-en/-ön | igenlésen | igenléseken |
| -nál/-nél | igenlésnél | igenléseknél |
| -ba/-be | igenlésbe | igenlésekbe |
| -ra/-re | igenlésre | igenlésekre |
| -hoz/-hez/-höz | igenléshez | igenlésekhez |
| -ból/-ből | igenlésből | igenlésekből |
| -ról/-ről | igenlésről | igenlésekről |
| -tól/-től | igenléstől | igenlésektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | igenlésem | igenléseim |
| a te | igenlésed | igenléseid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
igenlése | igenlései |
| a mi | igenlésünk | igenléseink |
| a ti | igenlésetek | igenléseitek |
| az ő | igenlésük | igenléseik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6