izsóp
Kiejtés
- IPA: [ ˈiʒoːp]
Főnév
izsóp
- (növénytan) Az izsóp (Hyssopus) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. Innen terjedt el egész Európában. Az ajakosak családjába tartozó növényt már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz (Hyssopus ssp. officinalis) és az erősen szőrös (Hyssopus ssp. canescens) ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50–70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös.
Fordítások
Tartalom