Kiejtés

  • IPA: [ ˈkeːmeːɲ]

Főnév

kémény

  1. Általában téglából készült építmény, amelyen át a füst és más égéstermékek a légkörbe távozhatnak.

Etimológia

Egy szláv komín szóból. (Forrás: TESz, Akadémiai Kiadó, 1970)

Fordítások

Ragozás

kémény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kémény kémények
tárgyeset kémény- kéményeket
részes eset kéménynek kéményeknek
-val/-vel kéményel kéményekkel
-ért kéményért kéményekért
-vá/-vé kéményé kéményekké
-ig kéményig kéményekig
-ként kéményként kéményekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kéményben kéményekben
-on/-en/-ön kéményen kéményeken
-nál/-nél kéménynél kéményeknél
-ba/-be kéménybe kéményekbe
-ra/-re kéményre kéményekre
-hoz/-hez/-höz kéményhez kéményekhez
-ból/-ből kéményből kéményekből
-ról/-ről kéményről kéményekről
-tól/-től kéménytől kéményektől
kémény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kéményem kéményeim
a te kéményed kéményeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kéménye kéményei
a mi kéményünk kéményeink
a ti kéményetek kéményeitek
az ő kéményük kéményeik

Származékok