Kiejtés

  • IPA: [ ˈkeːstɛrmeːk]

Főnév

késztermék

  1. (kereskedelem, közgazdaságtan) készáru

Etimológia

kész +‎ termék, a német Fertigerzeugnis szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

késztermék ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset késztermék késztermékek
tárgyeset készterméket késztermékeket
részes eset készterméknek késztermékeknek
-val/-vel késztermékkel késztermékekkel
-ért késztermékért késztermékekért
-vá/-vé késztermékké késztermékekké
-ig késztermékig késztermékekig
-ként késztermékként késztermékekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben késztermékben késztermékekben
-on/-en/-ön készterméken késztermékeken
-nál/-nél készterméknél késztermékeknél
-ba/-be késztermékbe késztermékekbe
-ra/-re késztermékre késztermékekre
-hoz/-hez/-höz késztermékhez késztermékekhez
-ból/-ből késztermékből késztermékekből
-ról/-ről késztermékről késztermékekről
-tól/-től készterméktől késztermékektől
késztermék birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én késztermékem késztermékeim
a te készterméked késztermékeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
készterméke késztermékei
a mi késztermékünk késztermékeink
a ti készterméketek késztermékeitek
az ő késztermékük késztermékeik

Forrás