késztermék

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkeːstɛrmeːk]

Főnév

késztermék

1. (kereskedelem, közgazdaságtan) készáru

Etimológia

kész +‎ termék, a német Fertigerzeugnis szó tükörfordítása

Fordítások

Tartalom

angol: finished product (en) német: Fertigprodukt (de) sn, Fertigerzeugnis (de) sn

Ragozás

késztermék ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	késztermék	késztermékek
tárgyeset	készterméket	késztermékeket
részes eset	készterméknek	késztermékeknek
-val/-vel	késztermékkel	késztermékekkel
-ért	késztermékért	késztermékekért
-vá/-vé	késztermékké	késztermékekké
-ig	késztermékig	késztermékekig
-ként	késztermékként	késztermékekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	késztermékben	késztermékekben
-on/-en/-ön	készterméken	késztermékeken
-nál/-nél	készterméknél	késztermékeknél
-ba/-be	késztermékbe	késztermékekbe
-ra/-re	késztermékre	késztermékekre
-hoz/-hez/-höz	késztermékhez	késztermékekhez
-ból/-ből	késztermékből	késztermékekből
-ról/-ről	késztermékről	késztermékekről
-tól/-től	készterméktől	késztermékektől

késztermék birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	késztermékem	késztermékeim
a te	készterméked	késztermékeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	készterméke	késztermékei
a mi	késztermékünk	késztermékeink
a ti	készterméketek	késztermékeitek
az ő	késztermékük	késztermékeik

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)