Kiejtés

  • IPA: [ ˈkeːtɒlɒkuːʃaːɡ]

Főnév

kétalakúság

  1. Az a jelenség, hogy valaminek két alakja van.

Etimológia

kétalakú +‎ -ság

Szókapcsolatok

Ragozás

kétalakúság ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kétalakúság kétalakúságok
tárgyeset kétalakúságot kétalakúságokat
részes eset kétalakúságnak kétalakúságoknak
-val/-vel kétalakúsággal kétalakúságokkal
-ért kétalakúságért kétalakúságokért
-vá/-vé kétalakúsággá kétalakúságokká
-ig kétalakúságig kétalakúságokig
-ként kétalakúságként kétalakúságokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kétalakúságban kétalakúságokban
-on/-en/-ön kétalakúságon kétalakúságokon
-nál/-nél kétalakúságnál kétalakúságoknál
-ba/-be kétalakúságba kétalakúságokba
-ra/-re kétalakúságra kétalakúságokra
-hoz/-hez/-höz kétalakúsághoz kétalakúságokhoz
-ból/-ből kétalakúságból kétalakúságokból
-ról/-ről kétalakúságról kétalakúságokról
-tól/-től kétalakúságtól kétalakúságoktól
kétalakúság birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kétalakúságom kétalakúságaim
a te kétalakúságod kétalakúságaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kétalakúsága kétalakúságai
a mi kétalakúságunk kétalakúságaink
a ti kétalakúságotok kétalakúságaitok
az ő kétalakúságuk kétalakúságaik