Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkeːtnɛmyːʃeːɡ]

Főnév

kétneműség

  1. A két nem keveredése egy személyben.

Etimológia

kétnemű +‎ -ség

Ragozás

kétneműség ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kétneműség kétneműségek
tárgyeset kétneműséget kétneműségeket
részes eset kétneműségnek kétneműségeknek
-val/-vel kétneműséggel kétneműségekkel
-ért kétneműségért kétneműségekért
-vá/-vé kétneműséggé kétneműségekké
-ig kétneműségig kétneműségekig
-ként kétneműségként kétneműségekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kétneműségben kétneműségekben
-on/-en/-ön kétneműségen kétneműségeken
-nál/-nél kétneműségnél kétneműségeknél
-ba/-be kétneműségbe kétneműségekbe
-ra/-re kétneműségre kétneműségekre
-hoz/-hez/-höz kétneműséghez kétneműségekhez
-ból/-ből kétneműségből kétneműségekből
-ról/-ről kétneműségről kétneműségekről
-tól/-től kétneműségtől kétneműségektől
kétneműség birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kétneműségem kétneműségeim
a te kétneműséged kétneműségeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kétneműsége kétneműségei
a mi kétneműségünk kétneműségeink
a ti kétneműségetek kétneműségeitek
az ő kétneműségük kétneműségeik