Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøjyː]

Főnév

kölyű

  1. (népies) (régies) (Szemes) termények összezúzására haszn. kézi eszköz.
  2. (népies) (régies) Kézimalom.
  3. (népies) (régies) (nyomdászat) Patrica.

Szinonimák

Változatok

Szókapcsolatok

Etimológia

török ?

Ragozás

kölyű ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kölyű kölyűk
tárgyeset kölyűt kölyűket
részes eset kölyűnek kölyűknek
-val/-vel kölyűvel kölyűkkel
-ért kölyűért kölyűkért
-vá/-vé kölyűvé kölyűkké
-ig kölyűig kölyűkig
-ként kölyűként kölyűkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kölyűben kölyűkben
-on/-en/-ön kölyűn kölyűkön
-nál/-nél kölyűnél kölyűknél
-ba/-be kölyűbe kölyűkbe
-ra/-re kölyűre kölyűkre
-hoz/-hez/-höz kölyűhöz kölyűkhöz
-ból/-ből kölyűből kölyűkből
-ról/-ről kölyűről kölyűkről
-tól/-től kölyűtől kölyűktől
kölyű birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kölyűm kölyűim
a te kölyűd kölyűid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kölyűje kölyűi
a mi kölyűnk kölyűink
a ti kölyűtök kölyűitek
az ő kölyűjük kölyűik
  • 5

Forrás