Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒlɒpkuːrɒ]

Főnév

kalapkúra

  1. (tréfásan) Hűléses betegségnek szeszes ital (izzasztó) hatásával való gyógyítása. [1]

Etimológia

kalap +‎ kúra

Ragozás

kalapkúra ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kalapkúra kalapkúrák
tárgyeset kalapkúrát kalapkúrákat
részes eset kalapkúrának kalapkúráknak
-val/-vel kalapkúrával kalapkúrákkal
-ért kalapkúráért kalapkúrákért
-vá/-vé kalapkúrává kalapkúrákká
-ig kalapkúráig kalapkúrákig
-ként kalapkúraként kalapkúrákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kalapkúrában kalapkúrákban
-on/-en/-ön kalapkúrán kalapkúrákon
-nál/-nél kalapkúránál kalapkúráknál
-ba/-be kalapkúrába kalapkúrákba
-ra/-re kalapkúrára kalapkúrákra
-hoz/-hez/-höz kalapkúrához kalapkúrákhoz
-ból/-ből kalapkúrából kalapkúrákból
-ról/-ről kalapkúráról kalapkúrákról
-tól/-től kalapkúrától kalapkúráktól
kalapkúra birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kalapkúrám kalapkúráim
a te kalapkúrád kalapkúráid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kalapkúrája kalapkúrái
a mi kalapkúránk kalapkúráink
a ti kalapkúrátok kalapkúráitok
az ő kalapkúrájuk kalapkúráik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6