Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒrt͡solaːʃ]

Főnév

karcolás

  1. Az a cselekvés, hogy valakit vagy valamit (meg)karcolnak.
  2. Ennek nyoma, helye.
    Látszik rajta a karcolás.

Etimológia

karcol +‎ -ás

Ragozás

karcolás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset karcolás karcolások
tárgyeset karcolást karcolásokat
részes eset karcolásnak karcolásoknak
-val/-vel karcolással karcolásokkal
-ért karcolásért karcolásokért
-vá/-vé karcolássá karcolásokká
-ig karcolásig karcolásokig
-ként karcolásként karcolásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben karcolásban karcolásokban
-on/-en/-ön karcoláson karcolásokon
-nál/-nél karcolásnál karcolásoknál
-ba/-be karcolásba karcolásokba
-ra/-re karcolásra karcolásokra
-hoz/-hez/-höz karcoláshoz karcolásokhoz
-ból/-ből karcolásból karcolásokból
-ról/-ről karcolásról karcolásokról
-tól/-től karcolástól karcolásoktól
karcolás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én karcolásom karcolásaim
a te karcolásod karcolásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
karcolása karcolásai
a mi karcolásunk karcolásaink
a ti karcolásotok karcolásaitok
az ő karcolásuk karcolásaik
  • 3

Forrás