karcolás
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɒrt͡solaːʃ]
Főnév
karcolás
- Az a cselekvés, hogy valakit vagy valamit (meg)karcolnak.
- Ennek nyoma, helye.
- Látszik rajta a karcolás.
Etimológia
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | karcolás | karcolások |
tárgyeset | karcolást | karcolásokat |
részes eset | karcolásnak | karcolásoknak |
-val/-vel | karcolással | karcolásokkal |
-ért | karcolásért | karcolásokért |
-vá/-vé | karcolássá | karcolásokká |
-ig | karcolásig | karcolásokig |
-ként | karcolásként | karcolásokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | karcolásban | karcolásokban |
-on/-en/-ön | karcoláson | karcolásokon |
-nál/-nél | karcolásnál | karcolásoknál |
-ba/-be | karcolásba | karcolásokba |
-ra/-re | karcolásra | karcolásokra |
-hoz/-hez/-höz | karcoláshoz | karcolásokhoz |
-ból/-ből | karcolásból | karcolásokból |
-ról/-ről | karcolásról | karcolásokról |
-tól/-től | karcolástól | karcolásoktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | karcolásom | karcolásaim |
a te | karcolásod | karcolásaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
karcolása | karcolásai |
a mi | karcolásunk | karcolásaink |
a ti | karcolásotok | karcolásaitok |
az ő | karcolásuk | karcolásaik |
- 3
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)