karcolás
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɒrt͡solaːʃ]
Főnév
karcolás
- Az a cselekvés, hogy valakit vagy valamit (meg)karcolnak.
- Ennek nyoma, helye.
- Látszik rajta a karcolás.
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | karcolás | karcolások |
| tárgyeset | karcolást | karcolásokat |
| részes eset | karcolásnak | karcolásoknak |
| -val/-vel | karcolással | karcolásokkal |
| -ért | karcolásért | karcolásokért |
| -vá/-vé | karcolássá | karcolásokká |
| -ig | karcolásig | karcolásokig |
| -ként | karcolásként | karcolásokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | karcolásban | karcolásokban |
| -on/-en/-ön | karcoláson | karcolásokon |
| -nál/-nél | karcolásnál | karcolásoknál |
| -ba/-be | karcolásba | karcolásokba |
| -ra/-re | karcolásra | karcolásokra |
| -hoz/-hez/-höz | karcoláshoz | karcolásokhoz |
| -ból/-ből | karcolásból | karcolásokból |
| -ról/-ről | karcolásról | karcolásokról |
| -tól/-től | karcolástól | karcolásoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | karcolásom | karcolásaim |
| a te | karcolásod | karcolásaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
karcolása | karcolásai |
| a mi | karcolásunk | karcolásaink |
| a ti | karcolásotok | karcolásaitok |
| az ő | karcolásuk | karcolásaik |
Gyakoriság
- 3
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)