Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒtɒstroːfɒ]

Főnév

katasztrófa

  1. Rendkívüli elemi csapás.
  2. Tömeges szerencsétlenség, baleset.

Származékok

Fordítások

Ragozás

katasztrófa ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset katasztrófa katasztrófák
tárgyeset katasztrófát katasztrófákat
részes eset katasztrófának katasztrófáknak
-val/-vel katasztrófával katasztrófákkal
-ért katasztrófáért katasztrófákért
-vá/-vé katasztrófává katasztrófákká
-ig katasztrófáig katasztrófákig
-ként katasztrófaként katasztrófákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben katasztrófában katasztrófákban
-on/-en/-ön katasztrófán katasztrófákon
-nál/-nél katasztrófánál katasztrófáknál
-ba/-be katasztrófába katasztrófákba
-ra/-re katasztrófára katasztrófákra
-hoz/-hez/-höz katasztrófához katasztrófákhoz
-ból/-ből katasztrófából katasztrófákból
-ról/-ről katasztrófáról katasztrófákról
-tól/-től katasztrófától katasztrófáktól
katasztrófa birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én katasztrófám katasztrófáim
a te katasztrófád katasztrófáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
katasztrófája katasztrófái
a mi katasztrófánk katasztrófáink
a ti katasztrófátok katasztrófáitok
az ő katasztrófájuk katasztrófáik