kehely

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkɛhɛj]

Főnév

kehely

1. (konyha) Ivóedény, serleg, kupa.
2. Fordított kúp alakú, üreges forma.
3. (növénytan)

Etimológia

A német Kelch szóból, ami a görög eredetű latin calix szó korai átvétele.

Fordítások

Tartalom

angol: chalice (en) belarusz: чаша (be) nn (čaša) bolgár: потир (bg) hn (potir) cigány: taxtaj (rom) dán: kalk (da) kn feröeri: kalikur (fo) hn, steyp (fo) sn finn: kalkki (fi), malja (fi), pikari (fi) francia: calice (fr) hn nyugati fríz: tsjelk (fy) sn grúz: ბარძიმი (ka) (barʒimi) héber: גביע‎ (he) hn (gavia') holland: kelk (nl) hn ido: kupeto (io), kalico (io) izlandi: kaleikur (is) hn katalán: calze (ca) hn

latin: calix (la) hn lengyel: kielich (pl), puchar (pl) német: Kelch (de) hn olasz: calice (it) hn orosz: потир (ru) hn (potir) perzsa: ساتگینی‎ (fa) (sâtgini) portugál: cálice (pt) hn, cálix (pt) hn román: caliciu (ro) sn spanyol: cáliz (es) hn szlovák: kalich (sk) hn, pohár (sk) hn szlovén: kelih (sl) hn tagalog: kalis (tl)