kiindulás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkiindulaːʃ]

Főnév

kiindulás

Származékok

• kiindulási

Etimológia

kiindul +‎ -ás

Ragozás

kiindulás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kiindulás	kiindulások
tárgyeset	kiindulást	kiindulásokat
részes eset	kiindulásnak	kiindulásoknak
-val/-vel	kiindulással	kiindulásokkal
-ért	kiindulásért	kiindulásokért
-vá/-vé	kiindulássá	kiindulásokká
-ig	kiindulásig	kiindulásokig
-ként	kiindulásként	kiindulásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kiindulásban	kiindulásokban
-on/-en/-ön	kiinduláson	kiindulásokon
-nál/-nél	kiindulásnál	kiindulásoknál
-ba/-be	kiindulásba	kiindulásokba
-ra/-re	kiindulásra	kiindulásokra
-hoz/-hez/-höz	kiinduláshoz	kiindulásokhoz
-ból/-ből	kiindulásból	kiindulásokból
-ról/-ről	kiindulásról	kiindulásokról
-tól/-től	kiindulástól	kiindulásoktól

kiindulás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kiindulásom	kiindulásaim
a te	kiindulásod	kiindulásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kiindulása	kiindulásai
a mi	kiindulásunk	kiindulásaink
a ti	kiindulásotok	kiindulásaitok
az ő	kiindulásuk	kiindulásaik