kikiáltás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkikijaːltaːʃ]

Főnév

kikiáltás

Etimológia

kikiált +‎ -ás

Fordítások

Tartalom

német: Ausrufung (de) nn

Ragozás

kikiáltás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kikiáltás	kikiáltások
tárgyeset	kikiáltást	kikiáltásokat
részes eset	kikiáltásnak	kikiáltásoknak
-val/-vel	kikiáltással	kikiáltásokkal
-ért	kikiáltásért	kikiáltásokért
-vá/-vé	kikiáltássá	kikiáltásokká
-ig	kikiáltásig	kikiáltásokig
-ként	kikiáltásként	kikiáltásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kikiáltásban	kikiáltásokban
-on/-en/-ön	kikiáltáson	kikiáltásokon
-nál/-nél	kikiáltásnál	kikiáltásoknál
-ba/-be	kikiáltásba	kikiáltásokba
-ra/-re	kikiáltásra	kikiáltásokra
-hoz/-hez/-höz	kikiáltáshoz	kikiáltásokhoz
-ból/-ből	kikiáltásból	kikiáltásokból
-ról/-ről	kikiáltásról	kikiáltásokról
-tól/-től	kikiáltástól	kikiáltásoktól

kikiáltás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kikiáltásom	kikiáltásaim
a te	kikiáltásod	kikiáltásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kikiáltása	kikiáltásai
a mi	kikiáltásunk	kikiáltásaink
a ti	kikiáltásotok	kikiáltásaitok
az ő	kikiáltásuk	kikiáltásaik