kilégzés
Kiejtés
- IPA: [ ˈkileːɡzeːʃ]
Főnév
kilégzés A kilégzés az az élettani folyamat, aminek során a szárazföldi légzőszervből a gázkeverék a légkörbe jut. Az általánosabb külső légzésnek egyik részfolyamata: a légzőszerv szellőztetésének egyik fázisa. Zsákszerű légzőszervek esetén fordul elő, amelyekben a levegőnek be- és kifelé kell áramlania ahhoz, hogy a külső légzés lefolyjék. Az emlősökben a mellkas térfogata csökken azáltal, hogy a külső bordák közti izmok elernyednek, a belső bordák közti izmok összehúzódnak, a bordákat felemelik, és ugyanakkor a rekeszizom elernyedése miatt meg beboltosul a mellüregbe; erőteljesebb kilégzéskor még egyes hasizmok összehúzódása felfelé nyomást is gyakorol a mellkasra. A mellkas belső falára kitapadt tüdő térfogata követi a mellkasét: csökken. Ezért a tüdőben levő gázkeverék nyomása a légköri nyomás fölé emelkedik, a gázkeverék ezért kiáramlik a tüdőből a légutakon át a légkörbe addig, amíg a tüdőbeli gázkeverék nyomása ki nem egyenlítődik a légköri nyomással.