kitelepítés

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkitɛlɛpiːteːʃ]

Főnév

kitelepítés

1. Amikor veszélyes területről elköltöztetnek mindenkit.

Szinonimák

• evakuálás

Etimológia

kitelepít +‎ -és

Ragozás

kitelepítés ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kitelepítés	kitelepítések
tárgyeset	kitelepítést	kitelepítéseket
részes eset	kitelepítésnek	kitelepítéseknek
-val/-vel	kitelepítéssel	kitelepítésekkel
-ért	kitelepítésért	kitelepítésekért
-vá/-vé	kitelepítéssé	kitelepítésekké
-ig	kitelepítésig	kitelepítésekig
-ként	kitelepítésként	kitelepítésekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kitelepítésben	kitelepítésekben
-on/-en/-ön	kitelepítésen	kitelepítéseken
-nál/-nél	kitelepítésnél	kitelepítéseknél
-ba/-be	kitelepítésbe	kitelepítésekbe
-ra/-re	kitelepítésre	kitelepítésekre
-hoz/-hez/-höz	kitelepítéshez	kitelepítésekhez
-ból/-ből	kitelepítésből	kitelepítésekből
-ról/-ről	kitelepítésről	kitelepítésekről
-tól/-től	kitelepítéstől	kitelepítésektől

kitelepítés birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kitelepítésem	kitelepítéseim
a te	kitelepítésed	kitelepítéseid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kitelepítése	kitelepítései
a mi	kitelepítésünk	kitelepítéseink
a ti	kitelepítésetek	kitelepítéseitek
az ő	kitelepítésük	kitelepítéseik