kolompár
Kiejtés
- IPA: [ ˈkolompaːr]
Főnév
kolompár
- (népies, régies) Fémlemezből edényeket, eszközöket készítő iparos. [1]
- Üstkészítő, -foltozó. [1]
- (jelzőként) Ilyen foglalkozású. [1]
- kolompár cigány
Etimológia
A német Klempner szóból.
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | kolompár | kolompárok |
| tárgyeset | kolompárt | kolompárokat |
| részes eset | kolompárnak | kolompároknak |
| -val/-vel | kolompárral | kolompárokkal |
| -ért | kolompárért | kolompárokért |
| -vá/-vé | kolompárrá | kolompárokká |
| -ig | kolompárig | kolompárokig |
| -ként | kolompárként | kolompárokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | kolompárban | kolompárokban |
| -on/-en/-ön | kolompáron | kolompárokon |
| -nál/-nél | kolompárnál | kolompároknál |
| -ba/-be | kolompárba | kolompárokba |
| -ra/-re | kolompárra | kolompárokra |
| -hoz/-hez/-höz | kolompárhoz | kolompárokhoz |
| -ból/-ből | kolompárból | kolompárokból |
| -ról/-ről | kolompárról | kolompárokról |
| -tól/-től | kolompártól | kolompároktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | kolompárom | kolompárjaim |
| a te | kolompárod | kolompárjaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
kolompárja | kolompárjai |
| a mi | kolompárunk | kolompárjaink |
| a ti | kolompárotok | kolompárjaitok |
| az ő | kolompárjuk | kolompárjaik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6