Kiejtés

  • IPA: [ ˈkomisaːroʃ]

Főnév

komiszáros

  1. (régies, tájszó) Rendbiztos, csendbiztos, csendőrségi megbízott.

Ragozás

komiszáros ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset komiszáros komiszárosok
tárgyeset komiszárost komiszárosokat
részes eset komiszárosnak komiszárosoknak
-val/-vel komiszárossal komiszárosokkal
-ért komiszárosért komiszárosokért
-vá/-vé komiszárossá komiszárosokká
-ig komiszárosig komiszárosokig
-ként komiszárosként komiszárosokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben komiszárosban komiszárosokban
-on/-en/-ön komiszároson komiszárosokon
-nál/-nél komiszárosnál komiszárosoknál
-ba/-be komiszárosba komiszárosokba
-ra/-re komiszárosra komiszárosokra
-hoz/-hez/-höz komiszároshoz komiszárosokhoz
-ból/-ből komiszárosból komiszárosokból
-ról/-ről komiszárosról komiszárosokról
-tól/-től komiszárostól komiszárosoktól
komiszáros birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én komiszárosom komiszárosaim
a te komiszárosod komiszárosaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
komiszárosa komiszárosai
a mi komiszárosunk komiszárosaink
a ti komiszárosotok komiszárosaitok
az ő komiszárosuk komiszárosaik

Etimológia

latin comissarius ('megbízott').

  • 5

Forrás