Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkondɒ]

Főnév

konda

  1. Egy falunak a legelőn kinn élő sertésállománya.

Ragozás

konda ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset konda kondák
tárgyeset kondát kondákat
részes eset kondának kondáknak
-val/-vel kondával kondákkal
-ért kondáért kondákért
-vá/-vé kondává kondákká
-ig kondáig kondákig
-ként kondaként kondákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kondában kondákban
-on/-en/-ön kondán kondákon
-nál/-nél kondánál kondáknál
-ba/-be kondába kondákba
-ra/-re kondára kondákra
-hoz/-hez/-höz kondához kondákhoz
-ból/-ből kondából kondákból
-ról/-ről kondáról kondákról
-tól/-től kondától kondáktól
konda birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kondám kondáim
a te kondád kondáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kondája kondái
a mi kondánk kondáink
a ti kondátok kondáitok
az ő kondájuk kondáik

Származékok