Kiejtés

  • IPA: [ ˈkortikotropin]

Főnév

kortikotropin

  1. (gyógyszertan) A kortikotropin, vagy más néven adrenokortikotrop hormon (ACTH), egy hormon, amelyet az agyalapi mirigy termel, és az emberi szervezet stresszválaszában, valamint a szteroid hormonok, különösen a kortizol termelésének szabályozásában játszik kulcsszerepet. A kortikotropin serkenti a mellékvesekéreg működését, amely a kortizolt és más glükokortikoidokat szabadít fel. Ezek a hormonok nélkülözhetetlenek az anyagcserében, a gyulladáscsökkentésben, az immunválaszban és a szervezet energiafelhasználásában.

Hatásmechanizmusa

A kortikotropin az agyalapi mirigyből választódik ki, és a véráramba jutva a mellékvesekéreghez kötődik. Itt a kortikotropin receptorokhoz kapcsolódik, ami egy biokémiai láncreakciót indít el, amelynek végső eredménye a kortizol felszabadulása. A kortizol a „stresszhormon”, amely számos hatással rendelkezik: - Anyagcsere-folyamatok szabályozása: A kortizol növeli a vércukorszintet, segít lebontani a fehérjéket és zsírokat, hogy a szervezet megfelelő energiaforrással rendelkezzen. - Gyulladáscsökkentés: A kortizol gátolja az immunválasz egyes elemeit, így csökkenti a gyulladást és a túlzott immunválaszt. - Immunválasz modulálása: Elnyomja a limfociták és más immunsejtek aktivitását, ami bizonyos autoimmun betegségek kezelésében is szerepet játszik.

Klinikai alkalmazása

A kortikotropin gyógyszer formájában is elérhető, és olyan betegségek kezelésére alkalmazzák, amelyeknél a kortizol természetes szintje alacsony, vagy a szervezet nem termel elegendő kortizolt. Például: - Mellékvese elégtelenség: Az Addison-kórban és más, mellékvese alulműködéssel járó állapotokban a kortikotropin serkenti a kortizoltermelést, így pótolja a hiányzó hormonokat. - Gyulladásos és autoimmun betegségek: A kortikotropint különböző gyulladásos betegségek, például reumás ízületi gyulladás, sclerosis multiplex és különböző bőrgyulladások kezelésére is alkalmazzák. Ebben az esetben a hormon gyulladáscsökkentő hatása révén segít enyhíteni a tüneteket.

Mellékhatások és kockázatok

A kortikotropin alkalmazásakor mellékhatások léphetnek fel, különösen hosszú távú kezelés esetén. Ezek közé tartoznak a következők: - Vérnyomás emelkedése: Mivel a kortizol serkenti a só- és vízvisszatartást, növelheti a vérnyomást. - Cukoranyagcsere-zavarok: A kortizol emeli a vércukorszintet, ami inzulinrezisztenciához vagy cukorbetegséghez vezethet. - Csontok és izmok gyengülése: Hosszú távú kortikotropin alkalmazás csont- és izomvesztést eredményezhet. - Immunrendszer elnyomása: Mivel az ACTH fokozza a kortizol szintjét, az immunválasz csökkenhet, növelve a fertőzések kockázatát.

Diagnosztikai felhasználás

A kortikotropint diagnosztikai célokra is használják az ACTH stimulációs teszt során, amely segít felmérni a mellékvese működését. Ez a teszt különösen fontos olyan betegségek diagnózisában, mint az Addison-kór vagy a mellékvese-elégtelenség. A vizsgálat során kortikotropint adnak be, és mérik a mellékvese kortizoltermelését, hogy megállapítsák, megfelelően reagál-e a hormonra.

Összefoglalás

A kortikotropin fontos hormon a szervezetben, amely szabályozza a kortizol termelését, és számos alapvető élettani funkcióban játszik szerepet, mint az anyagcsere, a gyulladáscsökkentés és az immunválasz szabályozása. Gyógyszerként különböző hormonhiányok és autoimmun betegségek kezelésére alkalmazzák, bár mellékhatások is előfordulhatnak, különösen hosszabb ideig tartó használat esetén.

Fordítások